Üdvözlök mindenkit. Szabó Pál vagyok, a Ninja Karate Centrum Budo Akadémia alapítója és elnöke.
Az N.K.C. története és az én történetem egy és ugyanaz, ezért én írom ezt az ismertetőt. Előtte azonban röviden szólni kell a Ninja Karate Centrum előtti időkről is hiszen egyrészt jogelődök- ről, másrészt az ide vezető útról is szól az előtörténet.
Az 1970-es évek elején találkoztam a karatéval. Budapestre jártam zenei tanulmányaim okán, -saját zenekarom volt- ezért ebben az időben a zene volt az elsődleges szempont az életemben. Záró-jelbe teszem, a másodlagos és a harmadlagos is. Egyik barátom tesója csalt el egy karate tréningre egyszer és megtetszett a dolog. Azonban a zene miatt ez jó néhány évig csak annyit jelentett, hogy ritkán eljutottam egy-egy edzésre. Szóval nem volt komoly a dolog. A hely egyébként a Közgáz Karate Klub volt és Shotokan karatét gyakoroltunk Kecskés mester /akkor még nem mester/ vezetésével. Ezt az időszakot nem tartom komoly dolognak, ezért csak a "történelmi hűség" miatt említettem. A 70-es évek végén gondoltam arra, hogy jobban és többet kellene foglakoznom a karatéval, ezért keresni kezdtem a lehetőséget és így jutottam el az akkor egyedüli, Kecskeméten lévő karate klubhoz. Shotokan karatét gyakorló kis csapat volt,79-ben csatlakoztam hozzájuk. Abban az időben, a kommunista rendszerben csak meglévő sportegyesülethez lehetett csatlakozni, így ez a csapat a Tipográfia SE /Petőfi Nyomda sportegyesülete/ karate szakosztálya lett és 80-ban a csapat engem választott szakosztályvezetőnek./Hm/ Ettől az időtől fogva lehet komolyan számítani az én budo "pályafutásomat".
Továbblépés volt 1982-ben, hogy a csapatot átvittem egy patinás, régi egyesülethez. A Kecskeméti TE /a KTE/ karate szakosztálya lettünk. Abban az időben a Városi Tanács Sportosztálya döntötte el, hogy ki hova tartozzon, úgyhogy nem volt egyszerű ilyen és ehhez hasonló dolgokat elintézni, elrendezni de a zenekarvezetői munkám során megtanultam hogyan működik a szocialista "gépezet"-halkan jegyzem meg: fordítva forog az agyuk-. A KTE-nél is mint szakosztályvezető vittem a csapatot. A szak- mai munkát hárman végeztük. Kis Pál és Gál Zoltán voltak még a vezetőség tagjai. Ez időben a Shotokan karate helyett a Sankukai karatét kezdtük el gyakorolni és próbálkoztunk a ninjutsuval is. A Magyarországon ez időben sorra alakuló harcművészeti szervezetek, szövetségek szövevényes viszonylatait a belső viták, presztízsharcok jellemezték. Ezekben én nem akartam részt venni tovább, így az alakuló All-Style Karate Szövetséghez csatlakoztunk. A Koncz János által vezetett szövetséghez sok klub csatlakozott. A szövetség akkor még csak egy új szabályrendszer szerinti versenyrendszerre épült. a klubok saját maguk döntötték el, milyen karatét gyakorolnak. Rövid idő alatt kiderült azonban, hogy ez így nem nagyon életképes. Egységes versenyzési rendszer egységes felkészülést, egységes gyakorlást kíván. Egyenes út vezetett a Kick-Box létrejőttéhez. A Magyar All-Style Karate Szövetség Magyar Kick Boksz Szövetség lett. Ez a folyamat két-három év alatt lezajlott. Az átalakulási időszak alatt én lettem a szövetség főtitkára. A klubot pedig a KTE-ből az önállósodás útjának első fázisaként a Szigma Nagykereskedelmi Vállalat támogatásával Szigma SE néven átszerveztem. Az egyesület ezután/1982-84,-ben/ az ország egyik legjobb, legeredményesebb Kick-Box klubja lett. Törvényszerűen létrejött azonban egy "skizofrén" állapot. Miközben sorra nyertük a különböző versenyeken az érmeket, kupákat, válogatott verseny- zők sorát neveltük, tudtam, hogy ez nem az én utam. A Kick-Box ugyanis nem "a" harcművészet. Egy nagyon szép és jó küzdősport, de ennyi.
A klubban gyakoroltuk a karatét, a ninjutsut, ugyanakkor a kick-boxnak külön csoportja alakult ki. Hosszú vajúdás után döntöttem és Kis Pállal egyetértésben 1984 végére véglegessé vált, hogy a kick-boxxal szakítunk. Ezt úgy tudtuk viszonylag fájdalommentesen véghezvinni,hogy a klubot gyakor- latilag kettészakítottuk. A kick-box csapat Gál Zoltánnal maradt a Szigma SE. Az új klub, a Ninja Karate Centrum pedig tisztán a harcművészetre koncentrálva 1985-ben megalakult. Ekkor még dúlt a hülye-ség, a kemény szoci, így –micsoda blődli- a Ninja Karate Centrum GMK formában jött létre./puff neki/ A 80-as évek második felére viszont már puhult a rendszer, így később/1986-ban/ SE azaz sport- egyesület lettünk. A Városi Tanács Testnevelési-és Sportosztálya vette nyilvántartásba az egyesületet. Később/1989-ben/ a bíróságokhoz került ez a jogkör, így 1989-ben történt a cégbírósági bejegyzés. A Ninja Karate Centrum megalakulásával természetesen a Kick-Box Szövetségből a Magyar Karate Szövetségbe léptünk át. Itt rövid időn belül elnökségi tag lettem, mely pozícióm a szövetségből való távozásomig tartott. Ennyit a jogi, szervezeti dolgokról. A fontosabb rész most következik
A Ninja Karate Centrum megalakulásával egyidőben az is megfogalmazódott bennem, hogy a Sankukai karatét és a ninjutsut is csak úgy tudjuk a kellő színvonalra fejleszteni az egyesület munkájában, ha keresünk olyan mestereket akik ezt magas sziten oktatják. Az is nyilvánvaló volt, hogy ilyen mesterek csak tőlünk nyugatra vannak. A nyugat akkor mást is jelentett, nem csak földrajzi meghatározás volt. Aki tudja, hogy a kommunista időkben hogy lehetett nyugatra utazni, az nem tudja, hogy mondjuk egy éven belül huszonötször csak az N.SZ.K.-ba utazni, hogy is sikerült. Nos, említettem már, hogy ismertem a szoci észjárást, így ezt is megoldottam. Utaz- ni tudtam amikor kellett./Ezeket egyszer könyvben megírni/- Tanítványokat is sokszor vittem magammal. Meg kell említeni még valamit itt és most. Rövid időn belül kiderült, hogy ez az út szakmailag, de más szempontok szerint sem ugyanazt jelenti nekem és Kis Pálnak, így 1988-ban elváltak útjaink. Kitisztult a kép. Úgy érzem, ez időtől töretlen a fejlődés az N.K.C. történetében. Egy kisiklás volt még jóval később. Megengedtem egyik tanítványomnak, hogy ninjutsu trénin- geket tartson az egyesületnél. Sok évig tartott. Nagy hiba volt. Többet erről nem írok. Pont.
A Ninja Karate Centrumnál csak az autentikus harcművészet gyakorlása, folyamatos tanulása le- het a cél. Néhány éven belül a versenyzéssel is felhagytunk, mert a karate egyre inkább sportá vált. A budo egy egészen más történet. Ez alatt az évek alatt a kapcsolatkeresés, a szakmai útkeresés volt a nagy kihívás. Az első mesterem Sankukai karatéban egy francia mester, Flavio Trombello volt. Sokat segített sokat tanultam tőle. Sok jelét tapasztaltam annak, hogy talán barátok is lettünk. Ő Marseille-ben lakott. Sokat jártam ott, jónéhányszor vittem tanítványokat is. Gyönyörű időszak volt. 1986-ban ott vizsgáztam 1.DAN-ra. Nem sokkal később megismertem Sergio Mor. Stabilinit. Ő egy olasz mester, szintén Sankukait tanultam nála, sokszor voltunk versenyezni is Olaszországban. Egy idő után a francia mester válaszút elé állított. Vagy Ő vagy Stabilini. Nehéz döntés volt de az eszemre kellett hallgatnom és a nyilvánvaló szakmai differencia gyors döntésre késztetett. Véget ért a fran- cia kapcsolat. Hét évig tartott. Az olasz mesterrel ettől kezdve egyre jobban kiteljesedett a kapcso- latom, ma már nem vitás a világ egyik valaha volt legjobb harcművészét/a japánokat is beleértve/ tudhatom mesteremnek. Régóta barátjának és ma már szinte partnerének tekint. Tőle tanulom ma is a karatét. A 90-es évek közepétől a Katori Shinto-ryut, 2008-óta pedig aTaiji Quan-t. Beléptünk a Jitakyoei Nemzetközi Szervezetbe. Ezzel párhuzamosan szintén a 80-as években sikerült kapcsolatba kerülnöm Steffen G. Fröhlich, -akkor 3.DAN-os- ninja mesterrel. 1986-ban jártam nála először az akkori N.SZ.K.-ban. Alkalmam volt nagyon sok jó mesterrel, Shihannal találkozni, tréningezni. A Sokéval, Hatsumival is sok időt töltöttem együtt. A mesterem azonban a mai napig Fröhlich Shihan, és az is marad. A barátságunk időtálló, mindenek felett van.
Ma a Sankido /Sankukai/ karate hazai meghonosítójaként az irányzat vezető instruktora vagyok. A Katori Shinto-ryut én kezdtem el Magyarországon oktatni. A ninjutsu hazai meghonosítása is az én művem. Szinte az összes hazai klub megalakulása körül bábáskodtam./Igaz, jónéhányra ma már egyáltalán nem vagyok büszke/.Vezetőik többsége az én tanítványom, vagy a volt tanít- ványom. A múlt idő arra érvényes aki más utat választott. Közülük sokan nagyon rossz útra léptek, a "Bujinkan turizmus" nálunk is megtalálható. Ez maga a szakmai nihil. A tudás nélkül osztogatott DAN fokozatoktól elhatárolódom a tanítványaimmal együtt. Sajnos e-jelenség központja Japán, és a Honbu dojo. E jelenség miatt nem mentem még el oda. Igy az a megtiszteltetés ért, hogy én vagyok az egyedüli 10 DAN-os a világon kinek nem kellett érte Japánba mennie. Shihanok "harcolták" ki a Sokénál. Ezután vettem a bátorságot magamnak és összeállítottam egy DAN vizsgaprogramot. 2011. év végén ismertettem a tanítványaimmal. Egy kisebbség eltávozott, de a lényeg az maradt. A hozzánk tartozó kluboknál azóta ez a vizsgarend. Az így megszerzett fokozatok azzal a tudással megegyeznek. A Ninja Karate Centrum 2012-óta Budo Akadémiaként működik. Ahhoz, hogy ezt a megnevezést használja egy dojo, az kell, hogy ott a budo szinte teljes spektrumát lefedje az oktatás és legalább két iskolában a legmagasabb fokozattal rendelkező mester tanítson. Mivel 2010-ben kaptam a 10.DAN fokozatot ninjutsuból, 2011-ben vizsgáztam karate 6. DAN-ra, így használhatjuk a Budo Akadémia elnevezést. Sankido karate, Ninjutsu, Katori Shinto-ryu, és Taiji-Quan. Ma ezt oktatom, ezt lehet tanulni a Ninja Karate Centrum Budo Akadémián.
Az elmúlt több évtized alatt tízezres a nagyságrendje a nálunk megfordult tanulók számának. Közel százan szereztek különböző DAN fokozatot. Több mint ötszáz szemináriumot tartottam itthon és külföldön. Romániába én vittem be a ninjutsut. /nem volt egyszerű/
A Ninja Karate Centrum Kecskemét legrégebbi és az ország egyik legrégebbi harcművészeti egyesülete. Megalakulása óta folyamatosan működik és fejlődik. Azt hiszem, van respektem, respektünk, itthon és külföldön is. Többször is részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy különböző helyeken különböző kitüntetéseket kaptam. Kizárólag szakmaiakat. Felsorolni őket, azt hiszem dicsekvés lenne.
Rólam még röviden annyit, hogy a 80,-as évek közepe óta jelen van az életemben egy másik vonal, mely független az N.K.C.-tól de életem része, s bár egészen más az apropója annak, hogy miért csinálom, mégiscsak budo ez is. Sokszor megfordultam, tanítottam, tanítok biztonsági cégeknél, fegyveres testületeknél, azok speciális alakulatainál. Volt alkalmam a legjobbaknál tanítani. Bár ez egy más világ, azért sok szép emlék és kapcsolat fűz hozzájuk. Érdekes lenne erről bővebben is írni, de csak ennyi…
Ez egy nagyon, nagyon rövid ismertető. A hosszabb, nos az nagyon hosszú lenne.
